Az elmúlt hónapokban bejelentett intézkedéscsomagokról sem könnyű megállapítani, hogy egészen pontosan mekkora értéket értek el, azonban az okosok máris fűvel-fával próbálják összehasonlítani a válságcsomagot. Az egyik ilyen szerint az amerikai csomag többszöröse az elmúlt száz évben bejelentett intézkedéseknek, sőt együttesen is kevesek lennének ahhoz, hogy elérjék a horribilis 4,616 milliárd dollárt – áll a Voltage Blog szerzőjének egyik igen szemléletes ábráján.

 

Azonnal hozzá kell tennünk, hogy a csomag összege csak igen gyenge becslésnek nevezhető, hiszen a Bloomberg szakértői nemrégen az intzékedések összköltségét (beleérte az eddig fel nem használt forrásokat) 8,500 milliárd dollárra taksáltak csak Amerikában. A különböző formákban elérhető segítségből szerintük eddig 3,200 milliárd dollárt használtak fel, azoban például az amerikai kormány még nem adta be a derekát a nagy autógyártóknak, akik heteken belül kifogyhatnak az életet jelentő dollárcentekből.

Tekintsük el ettől a kis intermezzótól, és vegyük az ábrán látható értéket, ami mitagadás tényleg elképesztő mértékű. Az egyik legjobb összehasonlítás, hogy az infláció hatását kiszűrve a nagy gazdasági világválság idején Roosevelt elnök által fémjelzett New Deal gazdaságélénkítő csomag becslések szerint 500 milliárd dollárt jelentett, ami körülbelül egytizede a mostani csomagoknak.

 

Az már csak hab a tortán, hogy a Vietnámi és Iraki háború pénzbeli költségei is legalább nyolcad annyiak mint a mostani csomag, sőt a NASA költségvetése is fényévekkel van lemaradva a megmentőcsomagok mögött. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy teljesen önkényesen kerültek kiválasztásra az adatok, ami első ránézésre tényleg ámulatba ejthet minket, azonban a gondolkodó ember azonnal észreveszi, hogy teljesen felesleges és értelmetlen összehasonlítani egy háborút egy válságcsomaggal. Ez körülbelül olyan mintha egy fogpiszkáló és egy narancs között próbálnánk hasonlóság felfedezni, amihez ugye komoly képzelőerő kell.

 

És ez még semmi. A szerző ügyelt arra, hogy közös árakon számolja a kitüntetett projekteket, azonban arra nem, hogy ez csak a gyakorlatlan ember számára hozza meg a kívánt sikert. Nem arra lennénk ugyanis kíváncsiak, hogy mekkora értékű volt egy projekt, hanem arra, hogy ez például a nemzeti össztermékhez vagy a költségvetés főösszegéhez képest mekkora arányt képviselt. Egy egyszerű példát hozhatunk fel erre az alapvető hibára: képzeljük el, hogy 70 évvel ezelőtt vettünk egy kilogramm kenyeret, és ezt hasonlítsuk össze egy most vásárolt ugyanolyan kenyér árával. Az áraktól eltekintve is komoly különbséget láthatnánk, nem beszélve arról, ha a saját jövedelmünkhöz viszonyítottuk volna (egészen biztos, hogy egy 70 évvel ezelőtti fizetés vásárlóértéke klasszisokkal maradt el egy mostani fizetéshez képest). Az előzőek fényében csak fenntartásokkal kezeljük az ábrán látottakat, amik összehasonlításra nem alkalmasak, de legalább elgondolkoztatóak.