A minap olvastam az Indexen, hogy jelentős többségbe kerültek a divatszakmában a szőke, fehérbőrű modellek a kilencvenes évek „feket-hullámát” követően (amelynek jeles képviselője volt többek között Naomi Campbell is). Általában véve nem különösebben mozgatnak meg a divat világáról szóló hírek, de erre az indoklásra felkaptam a fejem. Az a helyzet ugyanis, hogy a divat világában – ahol természetesen mindennél fontosabb a pénz – jelenleg az orosz és közel-keleti olajmilliárdosok diktálnak, az oroszok pedig a lehető leginkább szeretnék az előtérbe tolni hazájuk szépségeit, az arabok meg élnek-halnak a szőke hajú, fehér lányokért.
Ennyi elég is, a tőkeerős támogatással bíró kínálat találkozik a fizetőképes kereslettel, a színesbőrű modellek pedig jó időre lehúzhatják a rolót. (Nem kenyerünk a bőrszínnel való viccelődés, de a fekete szépség árfolyama most úgy tűnik ellentétesen mozog a fekete aranyéval). Persze nem állítom, hogy a világgazdaság szempontjából olyan fontos lenne, hogy éppen milyen típusú modellekre aggatják rá kreálmányaikat a világ divatmoguljai, de azért az üzenet egyértelmű: ahol a pénz van, ott mondják meg, mi a szép. Vagy éppen azt, hogy mi a foci.
Idén a Zenit Szentpétervár hódította el a második számú európai klubtrófeát, az UEFA-kupát (magabiztosan búcsúztatva többek között a Bayern Münchent is), és az orosz válogatott szereplése is kellemes meglepetést, helyenként lenyűgözően szép játékot hozott az Európa-bajnokságon. Gondolhatnánk, hogy véletlen egybeesésről van szó, pedig nem, egy nagyobb léptékű sportfejlesztési stratégia lépéseit láthatjuk.
A válogatottat az elmúlt években több válogatott kispadján is hatalmas sikereket elérő Guus Hiddink vezette, a sztáredző gázsiját pedig nem más, mint Roman Abramovics állta az orosz szövetségnél. A Zenit vezetőedzője szintén nem kis név, hiszen az UEFA-kupa negyeddöntőjétől a csapat irányítását a szintén holland, szintén nem kis nevű és szintén nem túl olcsó Dick Advocaat vette át. A csapat mögött pedig - láss csodát! - többségi tulajdonosként a Gazprom áll.
Nem a Zenit az első orosz csapat viszont, amelyik rangos európai kupát tudott nyerni, a CSZKA Moszkva már 2005 hazavihette az UEFA-kupát. Na ki finanszírozza a mostanában legerősebbnek tartott fővárosi csapatot? A Sibneft. És kinek a cége a Sibneft? Úgy bizony, Roman Abramovicsé. Persze a milliárdos formálisan nem szólhat bele a klub ügyeibe, mert az UEFA szabályai szerint egyszerre csak egy klubot irányíthat, de Abramovics biztos a vagyonát is messze földön híres szabálykövetésével szerezte...
Ráadásul nem Abramovics az egyetlen orosz üzletember, aki a futball klubok tulajdonlásának terén is szerepet vállal, csak ő a legismertebb közülük (szintén az olajüzletből érkező elnökök adják egymásnak a kilincset például a Szpartak Moszkvánál is). A tőkeerős befektetők támogatásával viszont az orosz szövetség úgy tűnik, komoly tényezővé igyekszik formálni az orosz futballt, amire meg is van az esélyük.
A bajnokságban az orosz sztárok mellett fel-fel tűnnek nemzetközi nevű futballisták is, igaz, többségük már a pályája csúcsát követően rúgja a bőrt oroszhonban (ráadásul komoly gondot okoz az orosz klubok számára a színesbörű játékosokat visszatartó szurkolói rasszizmus is). A hírek szerint viszont a Zenit ifjú zsenijét, Arsavint a Barcelona vinné, és egyes pletykák szerint az orosz klub nagyra törő tervvel állt elő: „némi” ráfizetés fejében Lionel Messit szeretné megkapni a katalánoktól. Ő pedig egyáltalán nincs túl a csúcson, és biztosan nem ő lesz az utolsó fiatal világsztár, akire az oroszok szemet vetnek. Megvenni pedig bárkit meg tudnak.
A szárnyaló olajár tehát nemcsak az orosz tőzsdét lendíti fel. A meglehetősen szép számú orosz oligarcha úgy tűnik, felismerte, mekkora biznisz van a fociban, és miután szereztek némi tapasztalatot a nyugati kluboknál (a Chelsea mellett többek között például a Porstmouth csapata is orosz kézben van), nem kímélik az olajon megszerzett dollárjaikat, hogy világklasszisokat csábítsanak a bajnokságba, sztáredzőkkel és a lehető legmodernebb körülményekkel támogassák a csapatokat, másfelől pedig megtartsák a nyugati sztárcsapatokkal szemben a legtehetségesebb oroszokat. Az orosz focival biztosan számolnunk kell tehát az elkövetkező években, főleg ha az olaj továbbra is ilyen drága marad.
És akkor az olaj és sport összefonódásának közel-keleti szálát, az egész éjszakára kivilágított Forma-1-es versenyekkel és más hihetetlen pénzszórásokkal még ki sem fejtettük.
Utolsó kommentek