Megállíthatatlanul száguld az olajnak és az üzemanyagoknak az ára, a politikusok veszettül törik a fejüket, hogy mit kellene tenni. Felmerült itt már a spekulánsok olajpiacról való kitiltásától kezdve a Robin Hood adóig minden szerencsétlenség, de azt a nagy fuvarozósztrájkok közepette csak kevesen említik, hogy ki a folyamatok legnagyobb vesztese.
A válasz első hallásra talán meglepő, ugyanis a legnagyobb vesztesek most is a szegények. Igaz hogy ők nem autóznak annyit, mint a társadalom módosabb rétegei, de aki közülük mégis kénytelen járművet hajtani, az jövedelmének nagyobb százalékát költi benzinre. Ráadásul nem felejthetjük el, hogy az olaj árának emelkedése felfelé tolja a lakosság rezsiköltségeit is, ami szintén nagy szeletet emészt fel ennek a rétegnek a jövedelméből.
Álljon itt erről három tény:
- A brit Költségvetési Intézet (Institute for Fiscal Studies, azaz IFS) mérése szerint 2004-ben az ország lakosainak legszegényebb tizede jövedelmének 12%-át költötte fűtőanyagokra, míg a leggazdagabb tizedben ez az arány 4% volt.
- Az IFS 2007-ben megvizsgálta annak lehetőségét, hogy benzinadó-emeléssel sarkallja a társadalmat energiatakarékosságra. Arra jutottak, hogy 5%-os emelés az üzemanyagok adójában 0.27%-kal csökkenti a brit lakosság legszegényebb tizedének jövedelmét, míg a leggazdagabb 10% jövedelme csak 0.11%-kal csökkenne.
- Az USA Kongresszusi Költségvetési Irodájának mérései szerint a széndioxid emisszió 15%-os azonnali csökkentése a lakosság legszegényebb 20%-a számára átlagosan 3.3%-os, míg a leggazdagabb 20% számára átlagosan 1.7%-os jövedelemcsökkenést jelentene.
A társadalmi szakadékok tehát az olajárak emelkedésével súlyosan mélyülnek, ráadásul a folyamat a tekintetben öngerjesztő, hogy a költséges energiatakarékos megoldásokat (hibrid autó, napkollektor, stb) csak a vagyonosabb rétegek engedhetik meg maguknak. És akkor még nem is beszéltünk a párhuzamosan dráguló élelmiszerekről, melyek szintén a szegények jövedelmének egyik legnagyobb hányadát emésztik fel...
Utolsó kommentek