Navracsics Tibor olyan egetverő hülyeségek egész garmadáját szabadította ránk, hogy menten felrázott a politikai pankráció szemlélőiként ránk telepedett súlyos apátiából, feledtetve az előre kiszámított műpofonok és számolatlanul zuhogó kamutalálatok lehangoló unalmát.
Röviden a lényeg: a magánnyugdíjpénztárak átalakítása alkotmányellenes, mert tulajdonosokból ügyfeleket csinál, és ezzel súlyos károkat okoz a Zembereknek. Az alkotmányossági kártya kijátszása teljesen várható volt, ráadásul ha a törvény betűjét olyan közelről nézzük, hogy szinte beleszédülünk, akkor ez a probléma a nyugdíjpénztári rendszer átalakításának valós korlátjának is tűnhet. Pedig nem az, ezt nyilván Navracsics Tibor is tudja.
Forrás: Fidesz.hu
Navracsics nyilatkozatát az MTI közvetítésében ismerhettük meg, így hagyjunk némi menekülőutat szegény megtámadott politikusunknak, hiszen talán csak a távirati iroda munkatársa nem interpretálta megfelelően egyébként kincset érő szavait. Akárhogy is történt viszont, a megjelent nyilatkozatnak szinte minden állítása hülyeség és/vagy valótlan. Megéri tételesen végigmenni rajtuk.
„A kormány és a szocialisták azt próbálják bebizonyítani, hogy a nyugdíj üzlet, és privatizálni akarják... ahogyan az egészségbiztosítás privatizációját megakadályoztuk, úgy meg fogjuk akadályozni a nyugdíjrendszer privatizációját is”
Milyen olajozottan működnek a „régi” reflexek! Azt azért ne felejtsük el, hogy a nyugdíjrendszer második pillére már rég „privatizált”, sőt, hogy egészen pontosak legyünk, soha nem is volt állami kézben. Ezért hívják magánnyugdíjpénztárnak. Érted, Tibor, magán, azaz nem állami.
„... a mintegy három millió ember, akik tagjai valamelyik magánnyugdíjpénztárnak, tulajdonosként - az öngondoskodás jegyében - halmozhatták fel nyugdíjszerű megtakarításukat... Ezt a későbbiekben akár egy összegben kivehették, illetve örökíthették is.„
Szóval a pénztárak valójában már tíz éve, a megalakulásuk óta a tagjaik tulajdonában vannak (tényleg így van). Ennél jobban hogyan lehet privatizálni? Nyilván sehogy, ugrunk is a következő orbitális marhaságra, az egyösszegű felvétre: a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat eddig sem vehették fel egy összegben a tagok, kivéve akik 2013. január 1. előtt mennek nyugdíjba. Ez a kör a tagságnak néhány százalékát teszi ki, töredékét annak a hárommillió Zembernek, akikről Navracsics beszél. (Hogy a „nyugdíjszerű megtakarítás” vajon mit jelent, az olvasóra bízom).
Sarkalatos kérdés az öröklés, és szakértők már a Portfolio.hu virtuális hasábjain is felhívták a figyelmet arra, hogy az örökléssel kapcsolatos szabályok nem változnak az új rendszerben sem. Erről persze Navracsics is tudhatna, ha csak halvány fogalma lenne arról, amiről beszél. Szóval a magánnyugdíj-biztosítónál lévő megtakarítás a felhalmozási időszakban (lényegében a nyugdíjba vonulás előtt) továbbra is örökölhető, a járadékszolgáltatás megkezdését követően viszont (azaz a nyugdíjba vonulás után) az eddigi szabályok szerint sem volt az. Ez tény, hogy jó-e így, arról persze lehet vitatkozni, a hozzáértők meg is teszik.
„A mostani konstrukció azonban a tulajdonosból ügyfelet csinál... míg egy tulajdonos beleszólhat a saját vagyona irányításába, addig egy ügyfélnek a vagyona erőteljesen függ az azt kezelő cégtől.„
Az első és egyetlen igazságot itt találjuk a frakcióvezető nyilatkozatában: az új törvény valóban jogilag is ügyfeleket csinál a korábban de jure tulajdonos, ugyanakkor de facto eddig is ügyfélként élő pénztártagokból. Ez csak látszólag gond. A pénztártagként felhalmozott megtakarításom megmarad, az ügyfélként engem megillető (például a megfelelő tájékoztatásra vonatkozó) jogaim megmaradnak, a szolgáltatóváltás joga és lehetősége megmarad, egyetlen jogot veszítek: a küldöttközgyűlésen résztvevő küldöttek megválasztásának jogát (merthogy küldöttközgyűlés sem lesz), és így a pénztár irányításába való csekélyke beleszólás elvi lehetőségét.
Tegye fel a kezét, aki volt már pénztári küldöttközgyűlésen, választott már küldöttet, egyáltalán tudott róla, hogy ilyen van, sőt, van róla fogalma, hogy ez az egész bürokratikus mizéria micsoda és hogyan működik! Vajon a hárommillió (pontosabban hatmillió) kézből hány lendülne a magasba?
És vajon hányan gondolják úgy, hogy szívesen és jogosan beleszólnának mondjuk a telefonszolgáltatójuk hálózatfejlesztési stratégiájába? Nem sokan. Márpedig a magánnyugdíjrendszer ugyanúgy egy szolgáltatás, amit ügyfélként veszünk igénybe, és beleszólásunkat arra korlátozzuk, hogy ha számunkra nem kielégítő eredménnyel működik, akkor váltunk. Ahogy fodrászt, mobilszolgáltatót vagy bankot váltanánk.
Az igazság mellé persze jó politikusunk rögtön egy hazugságot is csomagol: a pénztártagok eddig sem szólhattak bele a magánnyugdíjpénztárak befektetéseibe, az a vagyonkezelők kötelessége, a pénztári vezetők kontrollja mellett. És igen, a vagyonkezelési szolgáltatás már csak ilyen, a vagyont kezeli benne a vagyonkezelő, erős a kapcsolat közöttük. Az internetkapcsolatom minősége is erősen függ az internetszolgáltatómtól, ha nem tetszik, lecserélem, nem pedig rendszeroptimalizálási tanácsokat osztok neki.
„sejtéseik szerint ezek olyan külföldi befektetők lesznek, amelyek közül jó pár a pénzügyi válságban tönkrement, vagy jelentős vagyonvesztést szenvedett el„
Ez ostoba, sunyi, xenofób demagógia. Az én sejtéseim szerint meg pontosan ismert azoknak a Magyarországon intézményi vagyonkezelési jogosítvánnyal bíró társaságoknak a köre, akik a magánnyugdíjpénztárak vagyonát eddig kezelhették. Pontosan ugyanezek a cégek vesznek majd részt a magánnyugdíj-biztosítók vagyonkezelésében is, ha akarnak. A lista meg is tekinthető itt, közülük egy sem ment tönkre.
"a magánnyugdíjpénztárban őrzött megtakarításainkat rá kell bíznunk egy olyan befektető cégre, amely lehet, hogy a jövőben - amennyiben a pénzügyi válságnak még a közeljövőben nem lesz vége, és újabb mélypontjai jönnek - esetleg elveszíti a mi megtakarításaink egy részét is"
Navracsics vajon tényleg úgy gondolja, hogy ha újabb mélypontokat ütnek a tőkepiacok, és ezért a befektetéseken rövid távon veszteségeket szenvednek el a befektetők a világ minden pontján, az éppen a magánnyugdíjpénztárak átalakítása miatt lesz? Vagy azért, mert professzionális vagyonkezelőkre bízzuk a pénzünket (ráadásul pont ugyanazokra, akik eddig is kezelték)? Szét kellene osztani a zsetont a hárommillió Zembernek, fektesse be mindenki belátása és szakértelme szerint, és akkor kivédhető egy tőkepiaci összeomlás negatív hatása? Remélem, nem gondolja komolyan.
Félreértés ne essék, ez a hülyeséghalmaz nem egyedi, és pláne nem pártspecifikus, hanem már a választási kampány első trimeszterének reggeli émelygése, ugyanilyen, vagy még súlyosabb sületlenségeket fogunk majd hallani tetszőleges témában, tetszőleges politikus szájából, ugyanilyen nemzetmentő homlokráncolás kíséretében. Jobb lesz tehát felkészülni, és zsigerből nem elhinni egyetlen szavukat sem, mert jó eséllyel ugyanannyi valóságtartalma lesz bármelyik nyilatkozatnak, mint Navracsics Tibor előre elkészített szavakból (emberek, nyugdíj, privatizáció, megtakarítás, pénzünk, külföldi, válság, pénzügyi, csak hogy a jolly jokereket említsem) véletlenszerűen összedobált szösszenetének.
Az utolsó 100 komment: