Hősünk felett alkoholgőzős mámorában átlép a történelem, de eközben a nadrágszárán óvatlanul bekukkantva rémülten veszi tudomásul, hogy nincs rajta alsónadrág. Visszaájul, hogy aztán csak órákkal a "Nagy Lemondás" után eszméljen rá, hogy mennyire fáj a feje, és éhes is. Menten mozgásba lendül a Mozgásban Nem Lévő Ország fővárosában, és jól érzi magát. A helyzet ettől persze még szar.

A gyógysör tényleg működik

25 éves vagyok. Szerintem ennek megfelelő mennyiségben bulizok (édesanyám biztosan más mércét használna), és általában véve igyekszem jól érezni magam. Egyáltalán nem érdekel a politika. Pénteken ráadásul két szívbéli jóbarátom születésnapját ünnepeltük a törzshelyünkön, a 6tusban (ejtsd: sziksztusz, Nagydiófa utca, nagyon barátságos kis hely) szóval Gyurcsány Ferenc másnapi (nem szeretem ezt a szót) szombati lemondásáról enyhén szólva nem azonnal értesültem. Délelőtt valamikor ugyan felkeltem fél órára (talán valami balsejtelem gyötörhetett), de nem találtam a kapcsolatot az engem körülvevő világgal, és visszafeküdtem.

Azért megszokásból, meg mégiscsak ebben az online világban élek és dolgozom, megnéztem az Indexet mielőtt egy cimborám negyedik telefonhívására délután 5-kor végre elindultam ebédelni. Gyurcsány Ferenc lemondott. Gyorsan átfutottam egy-két cikket, összeraktam mi van, meg belenéztem a videóba, de annyira fájt a fejem, hogy nem bírtam nézni ahogy tekergeti magát, inkább lementem a BarLadinoba egy marhaburgerre meg gyógysörre.

És ennyiben maradtunk Gyurcsány Ferenccel, meg az ő lemondásával. Illetve nem teljesen, a haverommal még a következő párbeszédet sikerült előadnunk ebéd után, úton hozzá, hogy nekilássunk egy kiváló társasjáték-partinak (el kellett ütni az időt, még csak 6 óra volt, a 6tus szombaton 8-kor nyit).

Én: Gyurcsányt hallottad?
Ő: Nem, mi van?
Én: Lemondott.
Ő: Tényleg? Nem tudtam...
Én: Tényleg.
Ő: És?

Váltottunk még néhány bágyadt mondatot a lakásáig, ő is belenézett az Indexes cikkekbe, elindította a videót, de addig se jutott benne, mint én, aztán egyetlen szó sem esett róla egész éjjel. Pedig jöttek még srácok, a 6tusba is beültünk - az aztán az igazi okoskodós hely - de senkiben fel sem merült az igény, hogy a "magyar politika drámai fordulatát" boncolgassa, volt nekünk témánk elég. Pedig a társaságban mindenki "társadalomtudós" közgazdász volt, különböző területeken, van, aki energiapiaci szabályozással foglalkozik, van vállalati hitelezésben dolgozó arc, szervezetfejlesztési tanácsadó, meg jelen voltam jómagam, pénzügyi-gazdasági zugfirkász (illetve még az öcsém, aki mérnöknek tanul, de ő még annyira sem politizál, mint a többiek...).

Leszoktattak a politizálásról

Emlékszem egyébként, hogy egyetem alatt, nagyjából másod-harmadévig késhegyre menő viták zajlottak egészen spontán helyeken, kezdve a Közgáz négyes előadója előtti büfétől a házibulikon át a kettes metróig a politikai dolgokról ugyanebben a társaságban, de aztán szépen leszoktunk róla. Pontosabban leszoktatott az inkompetens gyülekezet, amely a mai magyar "politikai elit" néven fut. Az egyik szélsőtől a másikig, szépen körbe, együtt, összefogásban.

Persze nyilván van sok korunkbeli, aki képes még komolyan felmérgesedni valamelyik idiótán, vagy egy buliban a második unikum után váratlanul kiesik a szájából egy narancsszínű "Gyucsány a hibás!"-ozás, aztán az ember azt se tudja, hova nézzen kínjában, de én általában véve nem ezt látom. Sokan vagyunk inkább olyanok, akik kénytelenek vagyunk a munkánk miatt sok egyéb mellett a politikával is képben lenni, de ettől csak még üdítőbbnek érezzük a meló azon részét, amikor nem ezekkel a balfaszokkal kell foglalkoznunk.

Az egész pedig azért van, mert nincs egyetlen reális alternatíva sem (a reálison van a hangsúly, a francia forradalom képregényváltozatán felnőtt álomkórosokat nem számolom ide). Gyurcsány lemondása tök mindegy. Nem számít. Az sem számít, hogy milyen forgatókönyv szerint zajlik az elkövetkező egy év. Lehet dekázni, centizni, matekozni, taktikázni, konstruktívni, előrehozni, Sólyomolni meg Bokrosolni, teljesen mindegy, mert úgyis ugyanaz lesz az eredménye: semmi. Az egész színház lényege, hogy pont úgy fogjuk kihajítani ezt az egy évet, mintha Fletó is másnaposan hevert volna otthon ezen az idióta szombat délelőttön, és nem ott billegeti bús fejét a pódiumon. A következő brigád meg 2010-től (vagy már 2009-től) jól kihajítja a következő négy évet is, ez is tuti.

Na, én azt nem fogom itt megvárni. A 6tust azért sajnálni fogom.