Szóbeli garanciát adott a kormány, hogy korlátlan mértékben megvédik a lakossági bankbetéteket. Akinek Gyurcsány szava nem elég (könnyek között akár mikor vissza tudja vonni az ígéretét), annak megvilágítjuk, hogy miért fognak minden körülmények között helytállni a lakossági betétekért, függetlenül attól, hogy a politikának nem sajátja az ígéretek betartása. A válasz röviden, mert rossz üzlet nem megmenteni a bankokat.

Az aktuális válság nem arról szól, hogy akár egyes magánszemélyek, vagy egyes magyar bankok rossz üzletpolitikát folytattak volna. Itt nem arról van szó, hogy valaki Magyarországon mohó volt és ingatlanszövetkezetbe rakta a pénzét, vagy egy banknál hülyeségeket csináltak volna. Mivel sem az ügyfelek, sem a bankok nem hibásak, minden válsághelyzet önhibájukon kívül lépne fel. Ha egy senki nem hibás szituációban az állam nem lépne közbe, akkor az nem csak a bankrendszer omlasztaná össze, hanem a gazdaságot is, s mindazt, amit az elmúlt 20 évben felépítettünk. Itt nem lehet példát statuálni, ha gáz van, menteni kell.

Ha – most még elképzelhetetlen tűnő – vészhelyzet lesz, akkor a mindenkori kormány előtt nem áll más választás – függetlenül attól, hogy mi ígértek -, minthogy megmentsék az összes bankot és az összes betétest, még ha nagyon sokba kerül, akkor is. Hiába rúgna egy mentő csomag több ezer milliárd forintra (nem akarjuk átváltani lélegeztető gépre, metrókilométerre, vagy autópályára), hiába lenne a hatása egy magasabb infláció, s hosszú távon magasabb adóteher, a bankrendszer veszélybe kerülése egy olyan mentőcsomagot igényelne, amelynél nem fontos kérdés, hogy mennyibe kerül (mint ahogy az USA-ban és az Egyesült Királyságban sem volt az).

A kormányt egy mentőcsomag esetén nem a jó szándék vezetné, hanem a kőkemény racionalitás. Amennyiben Magyarországon egy bankválságot nem kezelnének (jelezzük az elmúlt 20 évben az összest kezelték), az óriási problémákkal járna. A vállalatok nem kapnának pénzt, a termelés leállna, a posztot olvasók fele szinte azonnal munkanélküli lenne (az 1929-33-as világválságban utcaseprőnek lenni vonzó pálya volt egy diplomás számára). A GDP, a fogyasztás meredek csökkenne, az állam bevételei zuhannának, miközben a szociális kiadások – változatlan feltételek mellett – az egekbe emelkednének.

A másik rendkívül fontos érv, hogy a pénzügyi infrastruktúra összeomlása olyan gazdasági környezet eredményezne, amelyből egyhamar nem lenne felépülés. A pénzügyi rendszerre az infrastruktúra szó használata azért helyénvaló, mert funkciói hasonlóak, ő köti össze a gazdaság különböző szereplőit. Ha az állam hagyná összeomlani a bankszektort, az azzal lenne egyenértékű, mintha minden egyes hidat felrobbantanának és felszednék a síneket, meg az összes utat.

Összességében a számla sokkal magasabb lenne, mint egy bankmentő csomag. Ez nem kérdés. Tehát minden áron menteni kell, tényleg minden áron. Bankban tartani meg azért jó a pénzt, mert úgyis megvédik a betéteket. Most nincs mutyi, nincs alku, nincs dilemmázás, nincs sírás, ha gáz van, menteni kell.

Szerencsére ezen még nem kell dilemmázni, a magyar bankrendszer tényleg stabil lábakon áll.