Szerdán egész délután Szijjártó Péter reakcióját vártam a reggeli GDP-adatra, és megpróbáltam kitalálni, a hős szóvivő hogyan fogja interpretálni a várakozásokat meghaladó gazdasági növekedésről szóló híreket. Annál is inkább, mert az inflációs adatnál épp amiatt dobta le az ékszíjat Péter agya, hogy nagyobb lett, mint várták. Hát tessék Péter, itt egy újabb váratlanul nagy adat – gondoltam, de ekkora hülyeségre még korábbi nyilatkozatainak színvonalát ismerve sem számítottam. Naiv vagyok, elismerem.
Péter, amellett, hogy elmondta, hogy „gazda....sági....vész....helyzet....van”, felhívta a figyelmet, hogy „a KSH jelentése, ami éves összehasonlításban 0,1 százalékos, illetve kiigazított alapon 0,2 százalékos GDP növekedésről szól, "csalóka", mivel az elmúlt év elejéhez képest továbbra is jelentős a visszaesés.” (A teljes nyilatkozat itt olvasható).
Magyar hangok: Józsa Imre, Alföldi Róbert, Szijjártó Péter, Varga Mihály...
Szijjártó Péternek ez a kijelentése bornírt hazugság, illetve egy olyan szofisztikált közgazdasági feladvány, ami nekem és a körülöttem dolgozó nagyjából egytucatnyi makroközgazdász és/vagy tőkepiaci elemzőnek is fejtörést okozott. Hátha most sikerül megoldani, gondolkodjunk együtt!
A 0.2 százalék jelen esetben azt jelenti, hogy a magyar gazdaság 2010 első negyedévében a 2009 első negyedéves árakon számítva 0.2 százalékkal több terméket állított elő, azaz reál értelemben - az infláció hatása nélkül - ennyivel nőtt a bruttó hazai termék (naptári hatásoktól tisztítva). Tehát ez nem visszaesés, merthogy éppen azért pozitív a szám, mert növekedést jelent, még ha kicsit is.
Akkor talán a negyedéves változásra gondolt Szijjártó Péter? Ha igen, akkor tévedett, tekintve hogy 2009 negyedik negyedévével összehasonlítva 0.9 százalékkal nőtt a GDP 2010 első negyedévében, miközben 2009 első negyedévében (2008 negyedik negyedévéhez képest) a recesszió alatt is a legdurvább, 3 százalékos visszaesést láthattuk. 0.9% > -3%. Ez is kilőve.
Lehet, hogy az év/év alapon számított mutatót gondolja alacsonyabbnak, mint az egy évvel ezelőtti? De hiszen 2009 első negyedévében 6 százaléknál is nagyobb visszaesés volt 2008 első negyedévéhez képest, most meg 0.2 százalékos növekedést látunk! És ha mindezt nem reál, hanem nominális értelemben vesszük? Az sem jó, hiszen akkor még az inflációt is hozzá kell adni, erről meg épp Péter világosított fel bennünket, hogy milyen magas.
Az ábra magáért beszél
Ne hallgassuk el persze, hogy létezik egy olyan mutató, ami valóban csökkent: a naptári és szezonális hatásoktól megtisztított index 0.8 százalékot mérséklődött az egy évvel ezelőtti szinthez képest (a kiigazítás módszertanával kapcsolatban egyébként felmerülnek kétségek, de ez most mellékes). Ez volna a jelentős visszaesés? Az egész világgazdaságot megrengető, sok évtizede nem tapasztalt nagyságú sokk után, a Magyarországon látott 7-8 százalékos recessziót követően ez az a borzasztó hír? Amikor ugyanez a mutató is 4-5 százalékos csökkenést jelzett még egy-két negyedévvel ezelőtt is? Ezt akarta kibökni Sz.P.?
(Azt a részt még elő sem vettük, ahol arról beszél, hogy elrobognak mellettünk a versenytársak, pedig a negyedéves növekedésben mi állunk az élen, azaz a magyar gazdaság startolt legjobban a kilábalásban. Persze van honnan, egy pillanatra se felejtsük el, milyen mély gödörből indulunk.)
A végén pedig következzen egy kis személyes indoklás, miért szánom rá magam ennyiszer (persze minden egyes alkalommal egyre nehezebben és nehezebben), hogy egy semmiféle döntésben részt nem vevő, súlytalan szóvivő hülyeségeit kifordítva a faliújságra tűzzem (azon kívül, hogy szóvivőkkel eddig csak mulatságos találkozásom volt): azért, mert ez az ember a következő kormány egyik fontos szócsöve, leggyakrabban megjelenő arca, kommunikátora. Ha ő hülye, akkor a kormány is hülyének tűnik, és miközben Sz.P. nagyon vicces tud lenni, az már korántsem tréfás, ha a kormányzásra 8 éven át készülő, a szerepet elvileg belülről ismerő politikai erő szimplán hülyének tűnik, már rögtön a kormányzás küszöbén.
Pedig a választások óta kibontakozott ostoba színjáték semmi mást nem mutat. A kétharmados többséget szerző, lényegében bármiféle hosszú távú gazdasági és társadalmi vízió megvalósításához a normális körülmények között elérhető legnagyobb politikai hatalmat kezében tudó Fidesz egészen szánalmas módon egyetlen gondolat és szó köré építi minden kommunikációját: vészhelyzet. És hiába tűnik csábítónak, valójában teljesen felesleges vitatkozni azon, hogy tényleg vészhelyzet van-e, vagy sem, mert a vészhelyzet jellegéből fakadóan rövid távot jelent. Sőt, ultrarövid távot, csak egy pontot az időegyenesen. Mi van a hosszú távú elképzelésekkel? Tervek? Víziók? Stratégia?
Egyetlen dolog van: magyarázkodás. Erről szól a feltáróbizottságosdi, erről szól a növekvő GDP csökkenőnek hazudása, az "akarnánk, de miattuk nem lehet kisebb a hiány", és valójában a leendő kormány szinte minden gazdasági témájú megnyilatkozása. Ehhez végülis keresve sem lehetne kifejezőbb kabalaállatot találni Szijjártó Péternél.
Szijjártó volt már itt-ott, amikor...
...úgy gondolta, hogy a jegybanki alapkamatnak mindig 6 százaléknak kell lennie.
...úgy gondolta, hogy az 5 százalékos recessziót a KSH növekedésnek igyekszik beállítani.
...úgy gondolta, hogy recesszióban az infláció a legnagyobb baj.
Utolsó kommentek