Sorra érkeznek a hírek, hogy melyik milliárdos mennyit bukott a tőzsdén, sokan pedig kaján vigyorral dörzsölik a tenyerüket, hogy lám-lám a szemét spekulánsok elnyerik méltó büntetésüket.

Kétségtelenül igaz, hogy van néhány nagy piaci szereplő, aki csúnyán megégette magát a jelenleg is tomboló pénzügyi és gazdasági válságban, de alapvetően szerintem a jelenlegi szituáció nemhogy nem enyhít a társadalmi szakadékokon, hanem durván elmélyíti azokat, főleg Magyarországon.

Az elbocsátási hullám eddig inkább az alacsonyabb hozzáadott értékű, kisebb bérszínvonallal jellemezhető munkahelyeket érintette, az utcára került emberek közül a legtöbben szakmunkások, szalag mellett dolgozó gyári alkalmazottak voltak.

Az is tanulságos, hogy a hitelköltségek emelkedésével, valamint a hitelkondíciók romlásával is leginkább a szegényebb, hitelt nem az olcsó finanszírozási lehetőség miatt, hanem kényszerből felvevő rétegek járnak rosszul. Nekik nincs más választásuk, ha lakni akarnak valahol, akkor ki kell köhögniük az emelkedő alapkamat, a gyengülő forint, vagy bármilyen más okból megemelkedett törlesztő részleteket.

De a hitel oldali tényezőknél is szembetűnőbb most, hogy micsoda óriási lehetőségei vannak a megtakarítással rendelkezőknek pénzük gyarapítására. A legtöbbek szerint a tőzsde hosszú távon kitűnő befektetési lehetőséget jelent jelenlegi állapotában, de nem is szükséges azon filozofálgatni, hogy ez valóban így van-e vagy sem, ugyanis kockázatmentes lehetőség is adódik bőven.

A legtöbb bank már 13% feletti kamatot kínál a betétakciók keretében és éves lekötés esetén is találkozhatunk kétszámjegyű hozammal. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaság bedöglése és az olajár zuhanása miatt az elkövetkezendő egy évben inflációval nem igazán kell számolnunk, akkor azt mondhatjuk, hogy minden eddig megtakarított tízmillió forint reál értelemben is egy újabbal bővülhet a következő egy évben, amiért még csak kockázatot sem kell vállalni.

És hogy mi ebből a tanulság? Akinek van még miből, annak megtakarítani minden áron.