Brutális zuhanáson ment keresztül az olaj árfolyama az elmúlt hónapokban, úgy tűnik a piac egy kicsit megkésve, de végül rájött arra, hogy a világgazdaság lassulásával párhuzamosan nem kéne csillagászati magasságokban járniuk az áraknak. A 150 dolláros csúcsközelben az OPEC-et azért hibáztatták sokan, mert nem emelt kitermelésén, a jelenlegi 40 dolláros szintnél pedig azért, mert nem csökkenti azt rohamléptékben. Ahogy egyre lejjebb zuhan az árfolyam a kartellnek úgy lesz egyre nehezebb meghoznia a szükséges döntést, és úgy nyílik egyre nagyobb lehetőség egy későbbi újabb olajársokk kialakulására.

A világ olajkitermelésének 40%-át adó kartell egyre nehezebb helyzetben van, a 40 dolláros olajár mellett ugyanis a piaci szereplők már keményen elvárják tőle, hogy kitermelését csökkentse. A legutóbbi ülésen ezen várakozásnak nem tettek eleget, nagyot is szakadt az olajár. Ilyen hibát legközelebb (december 17-én) már vélhetően nem követnek majd el.

A nagy árzuhanások közepette csökkenteni a kitermelést azonban egyre nagyobb érvágást jelentő lépés a kartell tagjainak. Ilyen esetben ugyanis az egyes országok olajbevételei nemcsak a fekete arany árának zuhanása, hanem a kitermelés tervszerű visszafogása miatt is egyszerre szenvednek.

Ráadásul már nem is csak a bevételek visszaeséséről van szó, hanem a legtöbb esetben a korábbi évek többletes költségvetésének esetleges deficitbe fordulásáról. A kartell tagok közül mostanra egyedül Szaúd-Arábia van a becslések alapján még „kedvező” helyzetben, ugyanis esetében a 30 dolláros olajárszint felett még a költségvetés többletes állapota tartható. A többiek közül Katar 55, Irán 100, az Egyesült Arab Emírségek pedig 40 dollár felett érezné komfortosnak az olajárat a Merrill Lynch becslései alapján.

Az érdekesség, hogy a kartellen belül pont a szaúdiak azok, melyek a leginkább ragaszkodnak a kitermelésükhöz, esetükben a legnagyobb az eltérés (a pozitív irányba) a vállalt kvótához képest. Rövid távon pedig pont őket érintené talán legenyhébb módon a bevételek időleges csökkenése. Eközben a többiek szorgosan állnak ki a kitermelés csökkentése mellett, pedig számukra rövid távon a bevételek csökkenése már a költségvetésben is egyre nagyobb deficitet eredményez.

Szerencsére utóbbi bagázs hosszabb távra tekint, ugyanis a kitermelés csökkentésével idővel az árfolyam megfoghatóvá válhat (persze ez a jövőbeli kereslet függvénye is) és még talán a rövid távú szemlélettel jobban azonosulni tudó gépjármű tulajdonosoknak is kedvezhet a végeredmény.   A több éves mélységben levő árfolyamok további zuhanása mellett ugyanis az olajipari beruházási aktivitás csökken, mely a keresleti oldal későbbi erősödésével újabb kínálati elégtelenséghez és olajár száguldáshoz vezethet.  Amit tehát rövid távon esetleg megnyernénk az alacsony áron, azt a későbbi szárnyalás kamatostul visszavehetné. Ne utáljuk tehát annyira az OPEC-et, ha csökkenti végre azt a fránya kitermelést.