Az akut pénzügyi válságból kifelé tartva – bár messze van még a vége, a nehezén talán túl van a szektor – az Egyesült Államokban is egyre nagyobb a nyomás a piacot felügyelő szervezeteken, hogy megtalálják a válság felelőseit. A média rászállt a bankvezérekre, a pénzügyi vezetőinek bónusza mindenhol a címlapokon virít, az amerikai törvényhozók pedig összevont szemöldökkel faggatják Soros Györgyöt és társait, megpróbálva kideríteni, mekkora szerepe volt a hedge fundoknak a kialakult piaci helyzetben.

Soros György véghez vitt már egy-két csínyt életében, többek között 1992-ben sikerrel pöckölte ki Nagy-Britanniát az egységes európai árfolyamrendszerből a font elleni spekulatív támadásával. Ezt az idős guru már biztosan soha nem mossa le magáról, talán nem véletlen, hogy az amerikai honatyák négy társával őt vették elő a válsággal kapcsolatban. A szakemberektől azt szerették volna megtudni, hogy tényleg ők tehetők-e felelőssé az extrém piaci mozgásokért. Az ok nyilvánvaló: a hedge fundok vezetői az elmúlt években egyre növekvő – akár több milliárd dolláros – éves bónuszokat zsebeltek be, miközben egyes alapok a piacok esésére játszva egészen hajmeresztő hozamokat produkáltak.

A hedge fundok lényegében befektetési alapok, amelyek azonban speciális jogállásuknál fogva szinte teljesen kívül esnek a szabályozó hatóságok látóterén, teljes diszkrécióban gyűjtve össze a tehetős magánügyfelek és egyre több intézményi befektető pénzét, amit aztán sajátos – sokszor speciális kockázatokat hordozó – stratégiák mentén fektetnek be. Első ránézésre persze nem tűnik túl szerencsés konstellációnak, ha egy több ezer milliárd dollárt kezelő ágazat ilyen laza szabályozás mellett működik, de biztos, hogy ők voltak az igazi rossz fiúk a piacokon?

A vádak szerint a hedge fundok pontosan a sajátos – nagyon sok esetben hitelekkel felduzzasztott, tőkeáttételes – pozícióik révén hozzájárultak a piacok eséséhez, illetve az árfolyamok lényegesen nagyobb kilengéseihez, ráadásul a túlzott kockázatvállalás miatt veszélybe sodorták a befektetőik pénzét, és általában a rendszer stabilitását. Főként a short, azaz az árfolyamok esésre játszó stratégiák csapták ki a biztosítékot a szabályozóknál, és részben az alapok miatt tiltották be a pénzügyi szektor részvényeinek shortolását is.

A hedge fundokat buzgón támadók többsége ugyanakkor kellőképpen elszánt ahhoz, hogy ne hagyja, hogy a tények elhomályosítsák az előítéleteit. A hedge fundok megjelenése ugyanis egyáltalán nem volt véletlen a múlt század közepén, és a tevékenységük sem kizárólag a piacok lerombolására irányul. Az alapok nagyon fontos szerepet töltenek be éppen azokkal az arbitrázs-stratégiáikkal, amelyeket egy hagyományos befektetési alap a szabályozás miatt nem tehet meg, viszont a piacok hatékonyságát nagy mértékben javítja.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hírekbe kerülő hedge fundok csak a jéghegy csúcsát alkotják, akár pozitív, akár negatív kontextusban is szerepelnek. A világszerte működő hedge fundok nagy többsége nem rendelkezik kiemelkedő nagyságú vagyonnal, nem nyújt égbekiáltó hozamokat, de nem is rombolja össze a befektetők vagyonát alig néhány hét leforgása alatt, nem működik óriási tőkeáttétellel, nem fektet be ultra kockázatos piacokon, vagy intsrumentumokba, és a vezetőik sem tesznek zsebre kisebb országok GDP-jének megfelelő összegeket évente. Egyszerűen csak működnek a maguk módján.

Ezzel együtt nehéz lenne vitatni, hogy a világ hedge fund ágazata az elmúlt években talán túlburjánzott, hasonlóan sok egyéb pénzügyi szegmenshez (sőt, valójában a teljes pénzügyi szektor mérete elszakadt a reálgazdaságilag indokolható mértéktől), nem véletlenül nevezte ezeket az intézményeket a világhírű közgazdász, Nouriel Roubini árnyékbankrendszernek. Ezeken a területeken kétségtelenül komoly konszolidációnak kell végbe mennie, ami már meg is kezdődött: a várakozások szerint az év végére a hedge fundok vagyona csak a tőkekivonások miatt 20-30 százalékot fog csökkenni, a számuk meg akár meg is feleződhet a legelvetemültebb előrejelzések szerint.

A konszolidációt a szabályozás is elő fogja segíteni, szigorúbb közzétételi szabályokkal, esetleg befektetési korlátozásokkal kényszerítve egy szerinte helyesebb mederbe a szektor működését. Ezeknek a szabályoknak jelentős része feltehetően indokolt, de hogy milyen hatást gyakorolnak majd az ágazat működésére hosszú távon, nehéz megmondani, de egy biztos: mivel a válságot nem a hedge fundok okozták, a hosszú távú megoldás sem az alapok korlátozásában rejlik.