Elkeseredve olvasgatják a Financial Times-ot az olasz bankvezérek Milánóban. CDS, MBS, CDO. Nem értik a három betűs szavakat. A második előétel fogyasztása közben arról beszélgetnek, nem értik, hogy cseszhették el ennyire odaát az USA-ban. Azt sem vágják, hogy most konkrétan mi van, meg hogy miért kellett ennyi hülyeséget kitalálni. Számukra a bankbiznisz még mindig arról szól, hogy bejönnek a spanok, berakják a betétet, amit más spanok aztán megkapnak. Luigi meg is kaphatja, mert az ő nagyapja volt az egyik bankár unokatestvérének keresztapja. Rendes megbízható ember. Mindenki jól jár, a bank is megkapja a pénzét, nem kell virtuális tranzakciókkal profitot kimutatni.

2005 egyik legnagyobb európai pénzügyi botránya pont Olaszországban játszódott le. Lemondatták Antonio Fazio olasz jegybank elnököt (miközben Greenspan a mennybe ment). Fazio bűne nem volt kevés, tipikus olasz mutyijaival, lehallgatott telefonbeszélgetésekkel akadályozta olasz bankok külföldi felvásárlását. A Bank Antonveneta felvásárlásán bukott meg, amelyet Fazio úgy akart megvédeni a 30%-os tulajdonos holland ABN Amrotól, hogy egy kis olasz bankot hozott vele szemben helyzetbe. Faziot számos vád érte ezt megelőzően amiatt, hogy láthatóan a hazai bankok kerültek versenyelőnybe külföldi társaikkal szemben egy-egy olasz bank megvásárlási folyamatában.

Miközben nem engedték be a külföldieket az országba (a bankvezérek akkor is már együtt kávézgattak), az olasz bankpiacon korlátozott volt a verseny, még Fazio után is. A bankok eredményei jók voltak, a verseny alacsony volt (az alacsony verseny definíciószerűen növeli az eredményességet), az olasz pénzintézetek inkább egymással egyesültek, s közben a megtermelt profitból felvásárolták fél Kelet-Európát.

Megjött ez az egész globális összeomlás, valamilyen formában a legtöbb bank beszívta. Jellemzően azon bankok vannak most nagy gondban, ahol a hagyományos banki alaptevékenység nem hoztak elég pénzt és sundabundázni kellett. Olyan eszközöket kellett keresni, amelyek - mint utólag kiderült hatalmas kockázat mellett –képesek voltak többlethozam generálására. A németek is tele voltak, vannak érdekes dolgokkal, ami annak fényében, hogy a német piac a magas verseny miatt nem képes kellő eredményességet generálni, még védhető is volt.

Ezzel szemben az olaszoknak nem kellett a spagetti mellett mással is törődniük, a kereskedelmi banki üzlet annyi pénzt hozott, hogy bőven elég volt.

Az olasz példa mindenesetre abból a szempontból érdekes, hogy hosszú távon a hazai szereplők támogatása, illetve az alacsony verseny jó, vagy rossz az adott ország számára. Olaszország igaz, hogy nem nőtt magas mértékben a gazdaság az elmúlt években, de most nem áll a bankszektoruk az összeomlás szélén. Sziesztázhatnak, miközben Londonban meg New Yorkban stresszelnek.

Nem biztos, hogy olyan rossz az a nacionalizmus.